Carlos
Petravári Longfür Carlos
PRA & Cataract negative (2008)
Carlos az első Havanese kutyánk, kinek csodálatos jelleme miatt teljesen belebolondultunk a Havanese fajtába. Megváltoztatta az egész életünket. Neki köszönhetjük, hogy kiköltöztünk Budapestről, hogy megtaláltuk Molly-t, hogy imádunk kiállításokra járni és persze rengeteg barátot ismertünk meg miatta.
Első kutya lévén, neki jelentős előjogai vannak a többiekkel szemben. Például neki megengedett a kunyerálás az asztalnál. Hazaérkezéskor pedig ő az első, akit üdvözölni kell.
Természetesen Ő az emberrel legjobban kommunikáló kutyánk. Úgy néz az ember szemébe, mint aki érti a szavakat. Ő egy fejbiccentésből megérti, ha kérek tőle valamit. A közösen kialakított jelrendszerrel kitűnően értjük egymást. Carlos kutyánkban a kezdetektől fogva meg volt az igény arra hogy részt vegyen az életünkben. Meg akart érteni bennünket és mi is őt. Ez mára már tökéletesen sikerül is. Néha azon tűnődünk, vajon tudja-e hogy ő igazából kutya?.? Ugyanis néha úgy tűnik mintha embernek képzelné magát.
Annak ellenére, hogy őt csak hobby célra vettük, igen gyorsan belecsöppentünk 
a kiállítások világába. A nagy remények és nem kevés kiállítási eredmény ellenére azonban rá kellett jönnünk, hogy ha komolyan gondoljuk a tenyésztést, ő nem illik bele a hosszú távú terveinkbe. Így, miután megajándékozott bennünket Cindy-vel és Costa-val, búcsút kellett mondania a fedező kanok kiváltságos életmódjának és ma már csak mint igazi ?úriember? udvarol a lányoknak.
Természetesen kiállítási és tenyész karrierje után is teljes szőrben, állandó kiállítási kondícióban éli mozgalmas mindennapjait és ha lehet, szebb mint valaha.
Kutya-családi szerepét tekintve Carlos a kikezdhetetlen tekintélyű, jóságos, egyben szigorú apuka, aki ugyan játszik néha a gyerekekkel, de elsősorban a család és a ház védelmét érzi saját feladatának.